A fájdalom, a betegség a lélek segélykiáltása ...

“Ha valaki jó egészség után sóvárog, az embernek először meg kell kérdeznie magát, hogy készen áll-e arra, hogy megszüntesse a betegsége okait. Csak akkor lehetséges segíteni neki.” ( Hippokratész)

A betegségben testünk, mint életünk színpada szemünk és érzékeink előtt eleveníti meg lelkünk jajkiáltását, s ad egyben fejlődési lehetőséget a benne rejlő tanulási folyamat során az önMAGunkhoz vezető úton. Testünk a szimbólumok nyelvén szól hozzánk, eltántoríthatatlanul figyelmet követelve magának és ezzel élérve a befelé fordulást. A kórképek lelkünk elnyomott árnyoldalának kifejezeőeszközei, melyek arra sarkalnak minket, hogy figyelmet fordítsunk magunkra és következtetni engednek a történések mélyebb okára, felfedésére. az adott probléma célzott felismerése és feldolgozása elengedhetelenül fontos lépés a megoldáshoz.

Az elme és a test közötti kapcsolat nagyon erős, így a testre gyakorolt hatásai is mélyek lehetnek. Gondoljunk csak bele milyen érzés lenne, minden nap azt hallani a munkahelyünkön, hogy " nem vagy elég jó..."Lehet pozitív hozzáállásunk, és foglalkozhatunk közvetlenül a belső kihívásokkal javunkra fordítva azokat, vagy lehetünk negatívak, önpusztító gondolatokkal, és nem foglalkozva a belső problémáinkkal, talán még álcázzuk is ezeket a kérdéseket álpozitivitással és  benne ragadunk helyzetekben anélkül, hogy megtalálnánk az utat.  Mondok is egy példát, ami már biztos sokakat érintett: Az egyén a munkahelyén, a munkájában nagyon rosszul érzi magát, minden reggel úgy kel fel, hogy legszívesebben el sem menne dolgozni és alig várja már az ébredés pillanatában, hogy leteljen a munkaidő. Teils tele van rosszabbnál rosszabb gondolatokkal, melyek mint egy mókuskerék magávalragadják és generálja a további negatív gondolatokat. Először elkezd fájni a nyaka, a háta, a térde, zsibbadni a keze, fájni a feje...és folytathatnám a sort...Miért van ez? Önmagát kényszeríti bele nap mint nap és békjózza meg lelkét azzal, hogy megerőszakolva magát visszaáll nap mit nap a sorba. A testi tünetek pedig valójában lelkünk üzenetei, próbái arra, hogy történjen már valami változás. Úgy tudnám szemléltetni, mintha felcsapna egy nagy könyvet, mikor már nagyon elege van abból, hogy nem hallgatunk a belső hangra, a megérzéseinkre és ilyenkor válogat....hátfájdalom-nem, észre sem veszi, autóbaleset-ááá-nagyon durva- megvan gericsérv, az jó lesz, és csak megtörténik az ami kiköveteli a változást. Tettekben vagy hozzáállásban. A belső hang, ami at súgja változtass, lépj mindig tudja, hogy merre van az utunk és mi a következő lépés. Hiszen eltervezte azt...

Az érzelmeink és a tapasztalataink alapvetően energiák, és testünk sejtmemóriájában tárolhatók. Tapasztaltad már életed során, hogy az érzelmek nyomot vagy fájdalmat hagytak a tested bizonyos területein? Mintha még mindig éreznél valamit, ami megtörtént veled? Például mikor összeszorul a gyomrod és gombócot érzel a torkodban, ha nagy a nyomás?Valószínűleg azért, mert a tested ezen területén még mindig maradt a tapasztalatból felszabadult energia.