2017. április 9., vasárnap

A gyógyulás útja

A gyógyulás számomra egy több síkon értelmezett fogalom.
Mint minden ez is időt, türelmet és tiszteletet kíván tőlünk. Alázatot, hogy végig tudjuk járni az utat, melyen megtaláljuk újra önmagunk egységét.
De mi is az az gyógyulás?
A gyógyulás nem feltétlenül csak azt jelenti, hogy testi panaszok, tünetek végérvényesen eltűnnek. Gyakran tapasztalom, hogy a hozzám érkezők egy bizonyos panasszal érkeznek hozzám, a kezelések folyamán, a terápia alatt  többsíkú gyógyulást élnek meg. Sok minden változik meg az életükben, fordul jóra, mely élmények mellett a kezdeti probléma elenyészőnek tűnik az elért változásokhoz képest.
Hogyan is lehet ez?
Arról már írtam, hogy craniosacralis rendszerünk, mit a szervezet önálló rendszere közvetlen összeköttetésben van a légzési és keringési rendszerünkkel is. Mit jelent ez a gyakorlatban?
A közvetlen kapcsolódásuknak köszönhetően testünket érintő változások komplexen indulnak  be és valósulnak meg. Az akut panasz kellemetlenségének csökkenése mellett elmondható, hogy javul a közérzet, a fizikai és pszichikai terhelhetőség nő, nyugodtabb, kiegyensúlyozott állapotba kerül a kezelt személy. Javul például emésztés, kiválasztás működése. Sokszor olyan panaszok  szűnnek meg- fokozott izzadás, vagy hosszú ideje krónikus aranyeres panaszok - amelyek jelenlétéről nem is beszéltünk korábban.
Egy biztos, mindehhez idő kell és türelem. A gyógyulás pedig mindig az egyénben megy végbe, ő az, illetve az ö öngyógyító folyamatai teszik lehetővé azt a fokú gyógyulást, amit a test és az elme megenged. Igen, az elme nagy szerepet játszik a gyógyulásban. Az elme arra esküdött fel, hogy akadályokat gördítsen utunkba, ezzel elbizonytalanítva minket. Egy hosszú évek óta tartó, az egészségestől eltérő állapotban- jó példa erre a migrén és a sérvek- az egyén már annyira hozzászokik a fájdalom jelenlétéhez, annak jelentkezésének folyamatához, hogy mikor már csekély fájdalomra utaló érzetek vannak a testében egyszerre bekapcsol az elme jajkiáltása: megint migrénem lesz, becsípődik a derekam, kiújul a sérvem.....ezekkel pedig belekerül egy körforgásba és mivel minden gondolatát és pillanatát az teszi ki, hogy arra koncentrál, vajon lesz -e annyira akut a probléma, saját magának generálja a szimptómákat, energiát adva azok működésbe lépéséhez. Persze tudom, nem könnyű ezeket a gondolatokat féken tartani, de megéri, csak egyszer kell átlépni a küszöböt, beleállni a problémába és megoldani azt. Én is éltem fájdalommal, tapasztaltam, sok mindent, de egyet elmondhatok, ez minden esetben így működik. 
... 
Az én olvasatomban a gyógyulásnak, így a problémáknak is négy szintje van: fizikai, emocionális, mentális, spirituális. Minél több negatív érzelem (félelem, pánik, fájdalom, szorongás...) és abban eltöltött idő párosul a betegséghez annál hosszabb az út a gyógyuláshoz, mert meg kell történnnie először minden más sikon is ahhoz, hogy a gyógyulás fizikailag is létrejöhessen.
Természetesen az is gyakran előfordul, hogy testi problémák, főleg akut, így elsősorban a fizikai síkon zajló folyamatok (kar zsibbadás, "becsípődött" derék) pillanatok törtrésze alatt javulnak, szűnnek meg.

A gyógyulás útját minden esetben ti találjátok meg önmagatokban, én csak az eszközt adom meg hozzá, s mint lámpást tartva a kezemben vezetlek végig titeket az úton. Számomra a legnagyobb öröm, mikor kezelésről kezelésre haladva megtapasztalhatom veletek a bennetek létrejövő változást, azt hogy rugalmasabbak lesztek, nyugodtak, felszabadultak, életvidámak, örömmel, szeretettel telítődtök és ezt a külvilág is észreveszi. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése