Gyerekek és a cranio

Minden gyermek individum, tanitó, csodálatos teremtmény. Magával ragadó az őszinteségük az életigenlésük és az amennyire a pillanatnak élnek. Míg mi felnőttek egy problémába bele süllyedünk netán napokig, hónapokig cipeljük azokat és a frusztációnkat addig a gyerekek felállnak, megrázzák magukat és továbbmennek. Gondoljunk csak bele abba, mikor járni tanulnak. Hányszor a földre huppannak, mégis minden alkalommal felállnak, pedig nem tudják, mi vár rájuk, még sosem jártak azelőtt... de érzik, hogy képesek rá és ez viszi, hajtja őket előre.
Mai rohanó világunkban sajnos egyre gyakrabban találkozom azzal, hogy a gyermei ambíciókat már nagyon korán megnyirbálják. Nincs energia, idő arra hogy a társadalom egyéniségként tekintsen rájuk... sajnos... és ez már a születésnél elkezdődik.
Napjainkban a tudomány fejődésének köszönhetően megannyi eszköz áll a rendelkezésre, hogy a természet harmóniájába és ritmusába beavatkozzanak. Az idő szűke, a nyomás, a túlterhetség és még sorolhatnánk az okokat. Aztán előkerül az oxitocin, burokrepesztés, a programozott császár, az EDA, nyomás, húzás.... Mind következményekkel járhat. A magzat az anyaméhbe kiegyenlített nyomásviszonyok között boldogan fejlődik a saját maga ütemében.
Hogyan is hatnak  a gyermekre az előbb elmített beavatkozások? Minden olyan történés, amely a magzat normál nyomásviszonyait zavarja- stimulált méghösszehúzódásokkal, vagy a folyadékközeg nyomásának megváltozásával a gyermekre hatással lehet. Mikor burkot repesztenek, vagy a baba császárral születik, akkor abból a magzat testére egyenletes nyomást gyakoroló folyadéktípusú közegből hirtelen kerül ő kiszakításra. Ez olyan hatással van a testre, mint mikor egy slagból hirtelen nagy erősséggel bő vizet engedünk. Fizikai szinten ez a koponyacsontok elmozdulását eredményezheti. Bár ezek szinte nanomilliméter nagyságrendbe tartoznak mégis rendkívüli hatást gyakorolhatnak. A koponyacsontok közti rugalmas rostok teszik lehetővé, hogy a baba a szülőcsatornán áthaladhasson, de visszarendeződésük akadályba ütközhet. Ennek okán kisbaba sokat sír, hasfájós, nehezen alszik, nehezen szopik... A későbbiekben ezeket a gyerekeket béllyegzik idejekoránt túlpörgöttnek, viselkedési, magatartás, koncentráció zavarosnak, túl nagy mozgás igényűnek. Sok esetben a koponyán belüli nyomás a csontocskák elmozdulásának következtében annyira nagy, hogy a gyermek nem lel nyugalomra, folyamatosan mozognia, netán rágnia kell. Az a tapasztalat, hogy nagyon hamar reagálnak a kezelésekre. Pont amiatt, amennyire a jelenben élnek. Sokszor már az első kezelés után is visszacsatolás érkezik a szülőktől, hogy a gyermek mennyire nyugodt és ezt a tágabb környezetük és érzékeli, Kiegyensúlyozottabbak lesznek, jobban figyelnek,hisz megszűnik a belülről őrlő nyomás. A betegségek-krupp, hurutok, fül és arcüreggyulladás, törések....- lezajlásának segítésében és a regenerálódásban is nagy segítség a terápia.A közösségbe való beszoktatásnál -saját tapasztalatból kiindulva is- alkalmas a kicsi szorongásának oldására. A szervezet öngyógyító mechanizmusai stimmulálódnak és megtörténik a csoda :)