Szülések és születések útján

Munkám során gyakan találkozom fel nem dolgozott születés és szülésélményekkel. 
Születésünk az egyik legmeghatározóbb életeseményünk. Az ahogyan az életbe érkezünk, hatással van későbbi magatartásmintáinkra, a különböző szituációkban adott viselkedési mechanizmusainkra. 

Volt egyszer egy fiatal nő, aki minden konfliktushelyzetben a születése, illetve magzati léte érzéseit élte újra és újra át. Bár komplikációmentes volt a várandósság, mégis volt egy nagyon fontos érzésvilág, ami burokbeli létét meghatározta. Az édesanyja szorongásai. Azé az édesanyáé, akiben teherbe esése után tudatosodott, hogy soha nem számíthat partnerére. Azt hiszem elmondható, hogy ilyen történetet ismerünk. Függőségek, felelősségvállalás hiánya... mind útvesztői lehetnek egy társas kapcsolatnak...
Az anyában tudatosult, hogy magára maradt. Érzelmileg és fizikailag. Azzal a gondolattal, hogy egyedül kell megcsinálnia, felelősséget vállalnia, felnevelnie gyermekét. Aggódott, szorongott a 9 hónap alatt, hiszen nem tudhatta, mi vár rá. Egy új feladat, melynek kapujába még leányként érkezik, de onnan anyaként halad tovább. 
A magzat, aki érezte, értette az édesanyja minden rezdülését, ezeket az érzelmeket mélyen magába szívta. Mint ismerős közeg hozzáadódott magzatbeli létéhez. 
Aztán elérkezett a kiszületés ideje. Édesanyja a vajúdás egy pontján, fizikai és lelki fáradtsága  okán, rábízva magát az orvosok tapasztalatára, átadta az orvosok kezébe a szülés folyamatát. 
A gyermek és az édesanya közötti kapcsolat megszakadt. A kettejük egysége megbomlott. A kiszületés útját járó magzat megtorpant és elöntötte a magzati léte során oly sokszor érzett ismerős érzés, a szorongás, a félelem. De tudta, hogy meg kell csinálni, hiszen az életéért küzd. Ösztöneiben érezte, ezt meg kell csinálnia, így hát összeszedte minden bátorságát és jött... erővel e világra. 

Mit tartott meg ebből a folyamatból:

• a szorongás a lételemévé vált
• sok szituációra volt jellmző a megtorpanás, bizonytalankodás, aztán, mivel az az ismerős minta, hogy meg kell csinálni, hát megcsinálja. Mindent. Egyedül. Erőből. 

Minden konfrontálódással, feszültséggel járó szituációban magzati létének szorogását és születésének érzésvilágát élte újra. A parkolástól a nagyobb konfliktushelyzetekig. 

Mit tettünk?

Feldogoztuk a magzatbeli és születése körüli eseményeket. 
Megnéztük, miért volt erre szükség, hogyan, milyen szituációkban jelentkezik ez az életében.
Feloldottuk, átírtuk - azaz megnéztük mire lett volna szüksége.
Gyakorlással pedig visszavette az irányítást az élete felett és élhetővé tette azt. 

Mi történik, ha a gyermekünk születésével van dolgunk?
Az út hasonló a saját születésélményünk feldolgozásához. Mindig édesanyán keresztül történik az oldás. Ha van fizikai tünet, akkor azt kezeljük craniosacralis terápiával. 
Gyermekeink, mint tükreink jeleznek nekünk, hogy valami nincs rendben, valami miatt magunkba kellene tekintsünk. 
Leggyakoribb jelzésük, hogy rosszul alszanak, a táplálékfelvételük zavart vagy a mozgásfejlődésük tér el a megszokottól. 

A legfontosabb, hogy merj önmagadra hagyatkozni és megengedni magadnak, ha valami még feldolgozásra vár. Minden változtatható. Bátran kérj segítséget!

Szeretettel:
Rábensteiner Tünde
craniosacralis kezelő