Munkám során gyakran találkozom édesanyákkal.
Fiatal anyukákkal, régen szült anyukákkal és olyan anyukákkal, akik már nagymamák...
Mind valamilyen, akár már évek óta fennálló panasz útján érkeznek meg hozzám. Az elején beszélgetünk, aztán elindul a kezelés.
A kezelés egy pontján, ahogy a test és a szövetek ellazunak elidul útjára egy szokatlan mozgásminta... nyomás, húzás, feszítés nyoma válik érezhetővé és megannyi fájdalom és félelem a magzat miatt. S kirajzolódnak orvosok kezébe átadott szülések, ahol az ösztönök elnyomás alá kerülnek, átadva ezzel a folyamatot idegenek kezébe.
Így talákozom kinyomott babák után, lábánál fejjel lefelé lógatott, s rázott anyákkal és anyákkal akiknek vissza kellett tartania az újszülött érdekében a tolófájásokat!!
Aki már szült, nagyjából el tudja képzelni, hogy ez milyen lehet... visszatartani, ami utat törne magának. Mikor először hallottam, megvallom, kicsit sokkolódtam, aztán többedjére is utolér még a gondolat, hogy nekem ez elképzelhetetlen. Embertelen erő van a kitolási szakaszban, s ezt visszatartani... na oda aztán kell szufla. (Én ebben a szakaszban lefordulva az ágyról, közöltem, hogy köszönöm, ennyi volt, akkor én MOST MEGYEK HAZA!!!....)
Egy dolog azonban biztos, minden esetben látom, érzem azokat a maradványtüneteket, melyeket a természetünk megerőszakolása okoz. Igen, van az, hogy úgy alakul, nem marad más megoldás, mert már elcsúszott... de rengeteg olyan eset van, amit a sietség és a kompetencia elmaradása okoz.
Még akár hosszú évek múltán is ott marad a csontozat mozgásában például a kinyomott ded története.
Miért? A válasz egyszerű. Félelemmel és fájdalommal járt. A környéki szövetek lehetővé teszik a folyamatot, de a nyoma ott marad!
Szöveti összetapadások,
derékfájás,
csípőízületi fájdalmak,
korlátozott mozgás,
elcsúszott medencecsontok, fájdalmas, elmozdult, törött farokcsonti csigolyák formájában...
Aztán egyszer csak az állandó panaszok miatt különböző terápiák jönnek. Valamelyik megoldást hoz... aztán van úgy,hogy nem. Végeláthatatlan körforgás...Fájdalom...Mókuskerék..
Aztán van az úgy, hogy eljuttok hozzám is, s beszélgetünk, a testet pedig segítjük fizikailag felépülni, hogy visszatérhessen minden az eredeti funkciójába, mozgástartományába...(amennyire lehet) csontok, izom, kötőszövet, liquor, idegrendszer... egyszóval craniózunk...
a lelketeket pedig abban, hogy ez a megtapasztalás is bekerülhessen a megértés útján a kellő polcra.
Ui: A gyermeknek sem jó ezt átélni, így megérkezni!! Az ilyen beavatkozások az első tapasztalásai gyermekeinknek.
Húzták, nyomták- mindíg kell, aki kicsit noszogasson előre
siettették-folyamatos ingerek kellenek, az egész élet egy vágta....
és így tovább egyénre szabva.
Több szelíd szülést és nagyobb kompetenciát kívánok a leendő édesapáknak és édesanyáknak a szülőszobán!!
Béke <3
Kép forrása: pinterest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése