2019. június 7., péntek

Az elhúzódó cumizás és ujjszopás fogazatra gyakorolt hatása




Szülőként gyermekeink egészségéges testi, lelki fejlődése fontos mindannyiunk számára.
Szeretjük, támogatjuk, minden tőlünk telhetőt megteszünk értük. A nyugtalanabb órákban számos kisgyermek talál rá ujjacskáira, vagy cumija segítségével lel békére.

Vajon miért cumiznak vagy szopják az ujjaikat a gyerekek? Mi az, ami közben ellazítja őket?
Próbáltad már, hogy ujjadat, vagy nyelvedet a szájpadra helyezve tartod?
 Ha eddig nem tetted, most itt az idő... garantáltan nyugalom önt majd el. :)
 E pont  finom nyomására, a testünkben futó energia (Yin ás Yang) összezáródik, az energiakör ilyenkor folytonos és így nagyon jó a szervezet energiaellátása.

Nos, cumizáskor, ujjszopáskor a szívóerő hatására pontosan ide nyomódik fel az eszköz vagy az ujjacska. 

A cumizásról és az ujjszopásról, valamint arról, hogy hogyan nyugtassa magát a gyermek megoszlik a társadalom véleménye. 
Úgy a szakembereké, mint a szülőké. Két táborra oszlik. Vannak akik bevált módszerként esküsznek rá, míg mások inkább elutasítják.

Munkám során számtalan esetben találkozom mindkettő fogazatra gyakorolt hatásával. 

Alapvetően elmondható, hogy mindkét módszer jelentős feszültség levezető és szorongás oldó hatással bír, s úgy, mint az élet minden területén, itt is a mértéken múlik minden. 

Minél tovább és minél nagyobb szívóerővel cumizik vagy szopja az ujját a gyermek, annál nagyobb eséllyel alakulnak ki deformitások a szájüregben, a fogazatban. 

A képeken a cumizás és az ujjszopás közötti különbséget, azok szájüregben elfoglalt helyét illetve alább ujjszopás esetén a szívóerő hatására kialakult deformitást láthatjátok.






Mindkét esetben húzó, szívó erő van jelen, mely leginkább a nagymetsző fogakat, illetve szájüregen belül a szájpadot alkotó csontokat terheli. Minél tovább, elhúzódóbban és gyakrabban cumizik vagy szopja az ujját a gyermek, annál valószínűbb, hogy nyoma marad annak a fogak állásán. 
Extrém esetben, mint ahogy az alsó képeken is látható, kialakulhat egy nyitott harapás, amikor az alsó és felső fogak között zárt fogsor esetén rés található. Ilyenkor a gyermek nem tud rendesen harapni, és a beszédje is akadályozott

Az utóbbi időben kezeltem gyermeket ujjszopás miatt kialakult nyitott harapással. A szülői és gyermeki közreműködésnek köszönhetően 2-3 kezelés után rendeződni látszik a harapás. A fogak elkezdtek visszarendeződni, a nyelv is elfoglalja helyét a szájüregben, s így a beszéd is érthetőbbé vált, valamint az arc szimmetriája is látványos változáson ment át. 

Van, ahol felnőttként kapcsolódott vissza az ujjszopás következménye, egy eltolódott szájpadcsont miatt fogcsikorgatás formájában. 
A kezelések után minden esetben a szájüreg lazaságáról, könnyedségéről számoltak be kicsik és nagyok egyaránt. Fizkai síkon a csontok állásának rendeződésével a testet érintő feszültség megszűnik. 


Mint minden tünet, ezek az elváltozások is hordoznak pszichés/ lelki vetületet...
Ha gyermekünk fogazatán az elhúzódó ujjszopás vagy cumizás következtében eltéréseket vélünk felfedezni, érdemes a témával mélyebben foglalkozni és magunknak is feltenni egy-két kérdést. 
  • Hogyan állok a bizalommal?
  • Alapvetően biztonságban érzem magam életem új területein, vagy szükséges, hogy eszközökkel segítsem magam és napi feszültségem levezetését?
  • Vannak helyzetek, ahol meg akarok felelni? 
  • Előfordul, hogy nagyobb erőfeszítéseket teszek a kelleténél, ami el is viszi a figyelmem?
  • Szükéges, hogy kontroll, irányítás alatt tartsam az életem vagy teret tudok adni a spontaenitásnak?
  •  Tudok örülni minden különösebb ok nélkül?
  • Meg tudom élni a jót, a bőséget minden szinten? Meg is engedem ezt magamnak?
  • Hogyan állok saját határaim megtartásával és a gyermekem határainak meghúzásával?
Természetesen minden eset egyedi. A fenti információk a tapasztalat útján érkeztek és elsősorban irányadó jellegűek. 
A szülői lét egy kihívásokkal teli csodálatos út, ha annak nehézségeit lehetőségként tudjuk megélni. Gyemekeink tanítanak minket nap, mint nap. Türelemre, kitartásra,elfogadásra, önzetlen szeretetre.
Nem véletlenül mondják:  " A gyermek a szülő tünete". A megoldandó feladatokban érdemes és felemelő is segítséget kérni. Ebben rejlik az igazi erő. 

Szeretettel.

Forrás: Ruediger Dahlke: Sorsfordulók
Képek: pinterest


2019. március 20., szerda

Tennivalók tárháza




" Az élet virága megmutatja, hogy minden elválaszthatatlan Egységet alkot"( ismeretlen szerző)

A Holdudvarban való munkám minden nap idézi az Élet virágának eme elválaszthatlan Egységét.
Ahogy a fizikai tünetekben megmutatkozik testünk egy egy jelzése, üzenete, felhívása a változtatásra.  Az Önreflektálás nem mindíg kényelmes és könnyed, viszont egy igazabb és teljesebb életet adományoz a befektetett munkáért cserébe. Szerintem jó üzlet... :) szerintem....

A Holdudvarban sok témával foglalkozunk. Azért írom többesszámban, mert a folyamatban jelen vagyunk mindannyian, ti és én. A kettőnk közös munkájából kerekedhet ki a változás.

Az utóbbi időben foglalkoztunk fizikai panaszokkal:

  • Baleseti rehabilitációval
  1. rándulás, ficam
  2. törés
  3. autóbalesetek utóhatásai
  4. esés a magasból, síeléskor...
  5. esés lóról vagy csak úgy a jeges úton, konyhakövön, lépcsőn, bárhol...
Testünk ezeknél a baleseti képeknél sokszor ostorcsapásos effektust él át. Ha előtted van, ahogy egy ostort csapnak, akkor ezt már el is tudod képzelni, mi történik. A baleseti történés során keletkezett mozgási erő vektorok formájában halad a testünkben. Ezeket az ingereket a testünk igyekszik feldolgozni, de sok esetben a nagy erőbehatás miatt a baleset során létrejött mozgásminta rögzül a szövetekben. Van,  hogy évek múltával a testen láthatóvá is válik egy egy ilyen történés. A vázrendszer, mivel az egyensúly megtartásáért dolgozik, berendezkedik az erővonalak mentén. Biztos láttatok már olyan embertársakat, akiknek a testtartásáról is hangosan kiált, valami történt velük....

  • Mozgásszervrendszeri panaszok
  1. Krónikus fájdalmak hát, nyak, váll
  2. Csípő, térd,boka, medence, keresztcsont....
  3. Sérvek
  4. Mozgásfejlődés
  • Fogcsikorgatás és szorítás
  • Reflux, gyomorbántalmak
  • Migrén
  • Tinnitus

Minden olyan életeseményünk és  magatartásmintánk, melyet sokat rágunk magunkban és nem sikerül a megfelelő helyre beillesztenünk, vagy azon felülemelkednünk,  előbb-utóbb testi tünetek formájában jelzi, hogy változtatnunk kell...akár a nézőpontunkon. 
Néha fájnia kel, ahhoz, hogy elkezdjünk foglalkozni vele(magunkkkal). 
Ha pedig egyedül nehezen megy, jó dolog és érdemes segítséget kérni! 
Az önreflektálás hasznos! Alkalmazzátok Ti is!

Hálás köszönet a bizalmatokért!
Szeretettel.



2019. március 16., szombat

Szülések és születések útján





Munkám során gyakan találkozom fel nem dolgozott születés és szülésélményekkel. 
Születésünk az egyik legmeghatározóbb életeseményünk. Az ahogyan az életbe érkezünk, hatással van későbbi magatartásmintáinkra, a különböző szituációkban adott viselkedési mechanizmusainkra. 

Volt egyszer egy fiatal nő, aki minden konfliktushelyzetben a születése, illetve magzati léte érzéseit élte újra és újra át. Bár komplikációmentes volt a várandósság, mégis volt egy nagyon fontos érzésvilág, ami burokbeli létét meghatározta. Az édesanyja szorongásai. Azé az édesanyáé, akiben teherbe esése után tudatosodott, hogy soha nem számíthat partnerére. Azt hiszem elmondható, hogy ilyen történetet ismerünk. Függőségek, felelősségvállalás hiánya... mind útvesztői lehetnek egy társas kapcsolatnak...
Az anyában tudatosult, hogy magára maradt. Érzelmileg és fizikailag. Azzal a gondolattal, hogy egyedül kell megcsinálnia, felelősséget vállalnia, felnevelnie gyermekét. Aggódott, szorongott a 9 hónap alatt, hiszen nem tudhatta, mi vár rá. Egy új feladat, melynek kapujába még leányként érkezik, de onnan anyaként halad tovább. 
A magzat, aki érezte, értette az édesanyja minden rezdülését, ezeket az érzelmeket mélyen magába szívta. Mint ismerős közeg hozzáadódott magzatbeli létéhez. 
Aztán elérkezett a kiszületés ideje. Édesanyja a vajúdás egy pontján, fizikai és lelki fáradtsága  okán, rábízva magát az orvosok tapasztalatára, átadta az orvosok kezébe a szülés folyamatát. 
A gyermek és az édesanya közötti kapcsolat megszakadt. A kettejük egysége megbomlott. A kiszületés útját járó magzat megtorpant és elöntötte a magzati léte során oly sokszor érzett ismerős érzés, a szorongás, a félelem. De tudta, hogy meg kell csinálni, hiszen az életéért küzd. Ösztöneiben érezte, ezt meg kell csinálnia, így hát összeszedte minden bátorságát és jött... erővel e világra. 

Mit tartott meg ebből a folyamatból:

  • a szorongás a lételemévé vált
  • sok szituációra volt jellmző a megtorpanás, bizonytalankodás, aztán, mivel az az ismerős minta, hogy meg kell csinálni, hát megcsinálja. Mindent. Egyedül. Erőből. 
Minden konfrontálódással, feszültséggel járó szituációban magzati létének szorogását és születésének érzésvilágát élte újra. A parkolástól a nagyobb konfliktushelyzetekig. 

Mit tettünk?

Feldogoztuk a magzatbeli és születése körüli eseményeket. 
Megnéztük, miért volt erre szükség, hogyan, milyen szituációkban jelentkezik ez az életében.
Feloldottuk, átírtuk - azaz megnéztük mire lett volna szüksége.
Gyakorlással pedig visszavette az irányítást az élete felett és élhetővé tette azt. 

Mi történik, ha a gyermekünk születésével van dolgunk?
Az út hasonló a saját születésélményünk feldolgozásához. Mindig édesanyán keresztül történik az oldás. Ha van fizikai tünet, akkor azt kezeljük craniosacralis terápiával. 
Gyermekeink, mint tükreink jeleznek nekünk, hogy valami nincs rendben, valami miatt magunkba kellene tekintsünk. 
Leggyakoribb jelzésük, hogy rosszul alszanak, a táplálékfelvételük zavart vagy a mozgásfejlődésük tér el a megszokottól. 

A legfontosabb, hogy merj önmagadra hagyatkozni és megengedni magadnak, ha valami még feldolgozásra vár. Minden változtatható. Bátran kérj segítséget!

Szeretettel:
Rábensteiner Tünde
craniosacralis kezelő


2019. február 5., kedd

Lassan járj, tovább érsz!


Az éjjeli ficam 



Ti hogyan élitek meg, mikor elveszítitek a fókuszt és a sok gondolkodás átveszi az irányítást?

Nálam azt történt, hogy Az utóbbi napok bizony igencsak elvittek magukkal. A Holdudvar műhelyének költözése körüli teendőkben a fókuszom, a figyelmem kicsit szétesett és igen, rengeteget gondolkodtam( feleslegesen....:) ) 

 Minden tünet lelki eredetű, a psziché síkjából indul és ha nincs helyén a figyelmünk Ön-magunkra, a tanítás megérkezik, s ha kell fizikailag is jelzi: 
Akkor itt most állj meg, ideje lelassítani és a fókuszodat visszaállítani!

Éjjel 3-kor felébredt a fiam és hívott magához...Kiugrottam az ágyból és már siettem is... volna.
Szinte azonnal bekapcsolt a már napok óta szüntelen zakatoló elmém és valami teljesen felesleges dologgal foglalkoztatott. 



A következő pillanatban jó hangos reccsenés kíséretében a bokám teljesen alám fordult én meg, mit egy zsák krumpli a földre huppantam( ennek szegény szomszéd biztosan örült).
Nagyon fájt, alig bírtam ráállni. Miután visszatértem a helyemre konstatáltam, hogy jó, akkor itt elég és rendet kell tegyek magamban. Ezután neki is láttam a lábfejem kezelésének.

A képen kék színnel jeltett csontocska teljesen nekitorlódott a mellette állóknak. A körben futó szalagrendszer túlfeszült állapotba került. 
A baleseti rehabilitációban is használatos technikával, mellyel visszavezetem a szöveteket a baleseti történés képébe nekiláttam kezelni. Ez általában fájdalmas. Az izmoknak, szalagoknak,fasciáknak rendeződnie kell, a csontot ki kellett hozni az összetorlódásból. 

A lábam az azonnali kezelésnek és a figyelmem visszaérkezésének hála már teljesen jól van.  Még érzem egy ponton a húzódást, de határozottan lelassítottam. :) Ilyenkor boldog vagyok, hogy tudok segíteni magamon is. Szeretek craniosacralis terapeuta lenni. Olyan sok mindenre megtanított már!

Mi történt a lélek síkján? Elvesztem a dolgok sűrűjében és nem szántam időt a visszatöltődésre. Erre még nagyobb figyelem kell  ezentúl. 

Ti figyeltek a töltődésre?




Szép napot!


(képek forrása: pinterest)

2019. január 7., hétfő

Keresztcsonti és medenceövi panaszok, mint maradványtünetek



Munkám során gyakran találkozom édesanyákkal. 
 Fiatal anyukákkal, régen szült anyukákkal és olyan anyukákkal, akik már nagymamák...
Mind valamilyen, akár már évek óta fennálló panasz útján érkeznek meg hozzám. Az elején beszélgetünk, aztán elindul a kezelés.

A kezelés egy pontján, ahogy a test és a szövetek ellazunak elidul útjára egy szokatlan mozgásminta... nyomás, húzás, feszítés nyoma válik érezhetővé és megannyi fájdalom és félelem a magzat miatt. S kirajzolódnak orvosok kezébe átadott szülések, ahol az ösztönök elnyomás alá kerülnek, átadva ezzel a folyamatot idegenek kezébe. 

Így talákozom kinyomott babák után, lábánál fejjel lefelé lógatott, s rázott anyákkal és anyákkal akiknek vissza kellett tartania az újszülött érdekében a tolófájásokat!!

Aki már szült, nagyjából el tudja képzelni, hogy ez milyen lehet... visszatartani, ami utat törne magának. Mikor először hallottam, megvallom, kicsit sokkolódtam, aztán többedjére is utolér még a gondolat, hogy nekem ez elképzelhetetlen. Embertelen erő van a kitolási szakaszban, s ezt visszatartani... na oda aztán kell szufla. (Én ebben a szakaszban lefordulva az ágyról, közöltem, hogy köszönöm, ennyi volt, akkor én MOST MEGYEK HAZA!!!....)

Egy dolog azonban biztos, minden esetben látom, érzem azokat a maradványtüneteket, melyeket a természetünk megerőszakolása okoz. Igen, van az, hogy úgy alakul, nem marad más megoldás, mert már elcsúszott... de rengeteg olyan eset van, amit a sietség és a kompetencia elmaradása okoz. 
Még akár hosszú évek múltán is ott marad a csontozat mozgásában például a kinyomott ded története.
Miért? A válasz egyszerű. Félelemmel és fájdalommal járt. A környéki szövetek lehetővé teszik a folyamatot, de a nyoma ott marad! 

Szöveti összetapadások, 
derékfájás, 
csípőízületi fájdalmak,
 korlátozott mozgás, 
elcsúszott medencecsontok, fájdalmas, elmozdult, törött farokcsonti csigolyák formájában...

Aztán egyszer csak az állandó panaszok miatt különböző terápiák jönnek. Valamelyik megoldást hoz... aztán van úgy,hogy nem. Végeláthatatlan körforgás...Fájdalom...Mókuskerék..

Aztán van az úgy, hogy eljuttok hozzám is, s beszélgetünk, a testet pedig segítjük fizikailag felépülni, hogy visszatérhessen minden az eredeti funkciójába, mozgástartományába...(amennyire lehet) csontok, izom, kötőszövet, liquor, idegrendszer... egyszóval craniózunk...
a lelketeket pedig abban, hogy ez a megtapasztalás is bekerülhessen a megértés útján a kellő polcra. 

Ui: A gyermeknek sem jó ezt átélni, így megérkezni!! Az ilyen beavatkozások az első tapasztalásai gyermekeinknek.
Húzták, nyomták- mindíg kell, aki kicsit noszogasson előre
siettették-folyamatos ingerek kellenek, az egész élet egy vágta....
 és így tovább egyénre szabva.

Több szelíd szülést és nagyobb kompetenciát kívánok a leendő édesapáknak és édesanyáknak a szülőszobán!!

Béke <3

Kép forrása: pinterest




2018. december 2., vasárnap

Mindentudó fascia

-Emlékező sejtmembrán, információ tároló hártyarendszer


 
-Baleseti rehabilitációtól a sportolói teljesítmény fokozásáig
(A kötőszöveti rendszerről, s annak megannyi szerepéről) 



A Fenti kifejezések midegyikével tudnám jellemezni e csodás közeget, mely testünk fontos alappillére.


Az újabb kutatások egyre többet foglalkoznak a kötőszövetünk jelentőségével. Régóta tudjuk, hogy összekötő, támasztó és szöveteinket burkoló, határoló szerepe van. Mostanra egyre jobban fordunk felé, s kiderül, hogy olyan, mint egy elfeledett kincsessziget. :)
De hogyan is köthető a baleseti rehabilitációhoz és sportteljesítményünk fokozásához?
Mindjárt ki is derül....

Fascia rendszerünk egész testünket behálózza, mint egy gondosan szőtt pókháló. A koponyacsontoktól egészen a lábujjakig. Úgy lehet elképzelni, mint egy harisnyát, ami tetőtöl talpig behálózza, körülöleli, pólyázza szöveteinket- gondolhatsz itt pl. a csirkemellen levő hártyára... Folyadáktartamú közeg, ezért információ átadó szerepe van, s
rugalmas, melyet ennek a folyadéknak köszönhet.
Mégis milyen információt ad át?

Mivel támasztó szövetünk, ezért a testet ért összes külső és belső behatás feldolgozásáért felelős.
A legegyszerűbb kicsúszott a lábam típusú hátra vágódástól egy komoly sport vagy autóbalesetig.
A testre ilyenkor különféle erők hatnak, melyeket el kell vezetnie, fel kell dolgoznia. Ezt a munkát a rugalmas fasciarendszer végzi. Szinte mindenki látott már töréstesztről készült felvételt, ez alapján elképzelhető, ami a testtel történik. Amennyiben az ütközés során a testben haladó vektorok hatására a fascia megtörik, kialakul egy gócpont, s vissza- visszatérő panaszokat okozhat. A láncolat mentén további panaszokat okozva, mert átadásra kerül az információ a környéki szövetekre. Így törik el pl. egy kulccsont, ha az ütközés során a környéki szövetek kevésbé tudják feldolgozni a keletkezett feszültséget. Mint a leggyengébb láncszem.

Baleseti rehabilitáció során a test egészének rugalmasságán dolgozunk. Azon, hogy a fascia felületek újból rugalmasan tudjanak csúszni egymáson és elláthassák funkciójukat. Így helyre áll pl. a törött kulccsont és az állandó hátfájdalmat okozó szövetek tápanyagellátása és panaszmentes lehet. Minél rugalmasabb a szövet, annál nagyobb teherbírásra, teljesítményre képes. Egy gyermek, akinek az alkarja kifele forgatása nem működött a kezelések hatására elkezdett korosztálybeli csúcsokat úszni. Ő azt mondta egyik alkalommal: "Ez biztosan a kezelések hatása"- én hiszek neki.

Fontos megemlíteni még, hogy egy ilyen történés ijedtséggel, félelemmel párosul. Ezért arra kérlek kedves olvasó, hogy most gondolj bele, milyen az neked, mikor megijedsz, hogyan reagál a tested?
Csak figyeld meg...
Miért fontos ez? Azért, mert a fascia, mint információtároló közeg ezt az állapotot mintegy bekapszulázza, szövetnedvvel körülzárja és ez lesz a baleset utáni fájdalmad gócpontja. Ilyen esetben fel kell dolgoznunk az élményt is, s ezt tapasztalatból tudom...

Kedves olvasó, köszönöm, hogy végig olvastad! Kérdésed esetén keress bizalommal!
(Köszönet a fizika és matek óráknak is-nem gondoltam volna, hogy visszaköszönnek majd a munkámban :) )

képek forrása: pinterest

2018. július 25., szerda

Elakadt tejfogak

Egyre több olyan gyermekkel találkozom, akiknek valamilyen úton módon megállt vagy be sem indult a fogváltása. 

A craniosacralis terápia pedig, a tapasztalatok alapján abszolút alkalmas arra, hogy ezeket az elakadásokat szelíden kezelje, a gyermekeket az elakadt fogváltásban segítse.

A kezelések alkalmával az arc és agykoponya csontjaival, valamint a test mélyszöveti rendszerével, kötőszövetekkel foglalkozunk. 

Mivel az előbb említett csontok mozgásukban fogaskerék elven kapcslódnak egymáshoz, így bármelyik elcsúszása kihat az összes többire is. 

Mégis mi okozhatja ezt a zavart?

Testünk nagyon okosan működik, minden egyes eltérést igyekez kiegyensúlyozni kompenzálni. Egy darabig, aztán segítségre szorul. 

Sejtszinten minden olyan történést eltárolunk, amelyhez félelem kapcsolódik...

Oka lehet egy nagyobb esés, baleset, de pszichés szinten is raktározunk. 
Mi felnőttek krónikus stressz formájában, de a gyermekeink is ugyan úgy működnek, mint mi.  Nekik is megvannak a maguk kis félelmeik, amikkel nehezen bírkóznak meg. Főleg, ha nincs a kezükben egy otthonról kapott megoldókulcs. 
Nézzünk csak meg egy esést...mi is történik a testünkkel. 
A testre ilyenkor különböző irányú erők hatnak. Van egy előre csapódás, modjuk, mikor a gyermek fejre esik, aztán a másodpercek tört része alatt belép egy visszahajtó erő is és a fej hátralendül. (ő közben megijjed, fél) 
A szövetek ennek megfelelően mozdulnak el, hiszen a testnek, hogy meg tudja tartani későbbi egyensúlyi állapotát alkalmazkodnia kell. 
A folyamat közben a mélyszöveti rendszerben kisebb- nagyobb elcsúszások keletkeznek, amelyek ahhoz vezethetnek például, hogy a fogváltás megakad. 
Ez a történetnek az egyszerűbb verziója, ami inkább a fizikai síkon mozog.

Ahogy ránk is, úgy gyermekinknél is működik a pszichés faktor. Amikor a gyerek nem tud megküzdeni bizonyos élethelyzetekkel, családi mintákkal, eseményekkel. Ők is megfeszülnek, sokszor egész testükben, de mivel még picik és nehezen öntik szavakba azt, ami nyomasztja őket, őrlődnek az életükben. 

A fogváltásnak van egy fiziológiás tól - igja, ami arról szól, hogy bizonyos életkor után már elég rizikós, hogy megtörténik -e egyáltalán az áttörés, hiszen a maradó fogak fejlődése leállhat. Mint ahogy a fenti képen is látható a tejfogak készítík elő a terepet a maradó fogaknak. 



Az alábbi kis képen a fogváltás időzítése látható. Persze minden gyermek más és ezek is irányelvek. Valakinél picit elöbb, míg másnál picit később indul meg a csontfoga előtörése.
Ha viszont úgy érezzük, hogy nagyon el van csúszva, érdemes fogorvossal konzultálni és ha úgy adódik a craniosacralis terápiát segítségül hívni. 

A kezelések időtartama, módja mindíg a gyermekre hangolva történnek. Kötőszöveteink sajátossága hogy a koponyacsontoktól a lábujjakig, mint egy csőrendszer futnak végig a testünkben.

Ezért minden gyerkőc teljes teste lesz kezelve. Ruhában, kezelőasztalon történik. Ha nem jutunk el első alkalommal a szájüreg kezeléséig az is teljesen rendben van. A környező szövetekkel is sokat lehet lazítani. Majd ahogy azt a gyermek engedi, úgy kerülnek kezelésre a szájüregben elérhető csontok és maguk a fogak. 
Lágy húzásokkal dolgozunk, melyet a kliens sokszor nem is érzékel. Tehát a terápia fájdalommentes, viszont jó relaxáló hatással bír. 
Bár hihetetlen, de sok gyerek alszik el pont úgy, hogy közben a szájüregükben kezelem őket. Cseppet sem zavarja őket, hogy a szájukban van épp a kezem. Jót pihennek, míg én dolgozom. :) 

Ha hasznosnak találod a leírtakat, bátran oszd meg az információkat ismerőseiddel.
Kérdésed esetén fordulj hozzám bizalommal: 
https://holdudvar-cranio.hu/


Képek forrása: pinterest





2018. július 24., kedd

Hiperaktivitás a születés tükrében


Napjainkban egyre gyakrabban hallunk  hiperaktív gyermekekről.
Vajon tényleg csak ilyen korban élünk, hogy a felgyorsult világ ekkora hatással van gyermekeinkre?

 Nézzük meg ezt egy kicsit craniosacrális szemmel is...
Azaz hol csúszhat el a dolog... 

Ilyen esetekben sokszor azt tapasztalom, hogy a méhen belüli időszakban, de legfőképp a születésnél történt események nagyon mérvadóak. 
Több dolog is van, amire egy magzat/újszülött teste érzékenyen reagálhat. Azért írom, hogy reagálhat, mert ez nem minden esetben alakul így. 

Mikor egy magzatot az anyaméhből hirtelen emelnek ki pl. császáros szülésnél, a kicsi teste hirtelen van kiszakítva abból a testére addig egyenletes nyomást gyakorló folyadék típusú közegből, amiben addig fejlődött, létezett. 
A nagy nyomáskülönbség hatására a csontocskák elmozdulhatnak és visszarendeződésük nem minden esetben valósul meg. 
Ugyan ez a folyamat a burokrepesztésnél is.

...de hüvelyi születés esetén is a koponyacsontok mozgékonységa teszi lehetővé a szülőcsatornán való áthaladást.
Minden egyéb kívülről érkező "segítség" nyomás, húzás, egyéb segédeszközök bevetése nyomot hagy mind az anya mind a gyermek testén is.


Azt, amikor egy anyából nyomással segítik a világra gyermekét, mindkettőjük csontozatában, illetve annak mozgásában érezhető, az erőbehatás mozgásmintája megmarad, főleg, ha az közben  félelemmel párosult.


Ami még ezeknél is markánsabb nyomot hagy az a túltolt oxitocin. 

Azoknál a gyermekeknél, akiknek az édesanyja a szülés során rengeteg oxitocint kapott a koponyája  sok esetben egy kóros, túlfeszített állapotban van. Az oxitocin hatására létrejövő méh összehúzódások többszörös erővel hatnak ahhoz képest( a méh izomzatán keresztül közvetetten a magzatra is), mint azt a természet rendezné.
A koponyacsontok alig mozognak a kicsik nagyon feszültek. Általában ők azok, akik nehezen alszanak, sokat sírnak, rendkívül sokat rágnak. Ha egy kicsit előrébb ugrunk az időben, kisgyermek korba, akkor ezek a gyerekek lesznek azok, akik állandó mozgásban vannak, hangosak, sokat sikítoznak, folyamatosan rágnak.. mindig...
Miért? 

A koponyájukban a lecsökkent mozgástartomány miatt akkora feszültség van, hogy ezt csak így tudják elviselni, valamiképpen levezetni. Szegények nem tudnak pihenni relaxálni.
Egy ideje nagyon figyelem a körülöttem levő gyerkeket és azt vettem észre, ahol sok volt az oxitocin ott a gyerek, ha kiakad, szinte önkívületi állapontban tud őrjöngeni, sikítani....akár egy szülő nő...érdekes összecsengés nem? sajnos ezt tudományosan még nem sikerült bebizonyítanom 

kép forrása: pinterest 

Craniosacralis terápiával a kiegyensúlyozott babavárásért




A várandósság ideje egy csodás, várakozással teli időszak életünkben.

Nagy változások, örömteli pillanatok időszaka. Egy kicsi élet szíve dobban meg az édesanyáé alatt…

A várandósság anya és gyermeke között egy erőteljes érzelmi kapoccsal indul.

A magzat hallja, érzi és átéli mindazt, amit az édesanyja megél.

Testünkben közben erőteljes hormonális változások és jelentős tér átrendeződés zajlik.

A kötőszövet engedékenyebb lesz, a szerveink kissé eltolódnak, hogy a magzat növekedésének kellő helyet biztosítsanak. 
A test pedig többlet súllyal terhelődik.

Mindezekre a változásokra szervezetünk válaszol.
Ki könnyebben, ki nehezebben éli meg ezt a megváltozott állapotot.
Nem csak a fennálló panaszok enyhítésére lehetnek hasznosak a kezelések, hanem a medence kezelésével a szülés folyamatát is elő lehet készíteni.

Császármetszés esetén pedig a mihamarabbi sebgyógyulást és regenerálódást is támogatni lehet.
A craniosacralis terápia gyengéd érintéssel hat ott, ahol a leginkább szükség van rá.

A craniosacralis kezelések a várandósság ideje alatt segítség lehetnek:

  • ·         Hát és derékfájdalom
  • ·         Reggeli rosszullét
  • ·         Alvászavarok
  • ·         A megváltozott súlypont miatti testtartás okozta mozgásszervi feszültségek oldása
  • ·         Keringési panaszok- vizesedés
  • ·         Gyomorbajok, savtúltengés, reflux
  • ·         Vérnyomásgondok
  • ·         Carpalis alagút szindróma
  • ·         Érzelmi kiegyensúlyozottság segítése
  • ·         Félelmek oldása, a gyermekre hangolódás segítése

A kezelések kezelőasztalon, ruhában, a számodra megfelelő helyzetben, Rád hangolódva történnek.
Kérdésed esetén fordulj hozzám bizalommal. 

kép forrása: pinterest

Craniosacralis kezelések csecsemő és kisgyermekkorban


      


A craniosacralis terápia a lágy érintés erejével segíti, hogy a babák meg tudjanak érkezni és fel tudják venni a számukra még idegen világ ritmusát.

Miért jó a babáknak?

A szülés és a születés folyamata még normál körülmények között is jelentős igénybevételt jelent a babák szervezetének.

A csontos szülőcsatorna szűkén való áthaladáshoz a koponyacsontok kissé egymásra torlódva teszik lehetővé, hogy a magzat megérkezzen a világra.

Általában a koponyacsontok visszarendeződnek eredeti állapotukba, de ez sajnos nem mindig valósul meg maradéktalanul.

Császármetszés dinamikája annyiban más, hogy nem a szülőcsatorna nyomásához való alkalmazkodás terheli a magzatot, hanem az, ahogy a körülbelül 10 cm nagyságú vágáson keresztül húzva érkezik meg. 

Míg a pocakban töltött idő alatt testét egyenletes nyomással ölelte körül a magzatvíz, addig a születése folytán ebből a biztonságot jelentő környezetből hirtelen kiemelve látja meg a napvilágot.

A kicsik teste és koponyacsontjaik nem minden esetben tudják követni az őket ért változásokat és ez maradványtüneteket okozhat.
A következő esetekben így a craniosacralis kezelés hasznos segítség tud lenni:
  • ·Fej aszimmetriája
  •  Ferdenyak
  •  Láb és egyéb tartási eltérések
  •  Csípőficam
  •  Alvási nehézségek
  • Nyugtalanság
  • Gyakori, vigasztalhatatlan sírás
  • Kólika, puffadás, emésztési zavarok
  • Szopási, táplálékfelvételi nehézségek
  • Mozgásfejlődési elakadások…
  •   Ha a várandósság érzelmileg megterhelő volt (stressz, költözés, családtag elvesztése)



Segíthet a babának, ha a szülés elhúzódott vagy túl gyorsan történt.  Ha az bármilyen beavatkozással járt. Egy fogós, burokrepesztéses, nyomással történt szülés vagy EDA alkalmazása esetén a koponyacsontok egymásnak feszülhetnek és ez a kicsiben is feszültséget okozhat. Síróssá, nyugtalanná válhat.
 A finom helyreigazításos mozdulatokkal a koponyacsontok felszabadulnak a nyomás alól és a tünetek is enyhülnek.
A kezelések a gyermekre hangolva, szülői jelenlétben történnek. Egy alkalom általában 30 perc, kezelőágyon, az édesanya ölében vagy akár szoptatás közben. A mászni, mozogni vágyó gyerekeknek is igényeiknek megfelelően alakítom a körülményeket.

Kérdés esetén fordulj hozzám bizalommal! Ha hasznosnak találtad az olvasottakat, kérlek oszd tovább.

kép forrása: pinterest




2018. július 23., hétfő

Egy bent ragadt tejfog története.



                                                      kép forrása: pinterest.com


Félek...                                      
Anya, kérlek, mutasd meg nekem, miért jó naggyá cseperednem!
Anya, nem látom a tüzet a szemedben...
Olyan jó így kicsin megbújni az öledben!
Anya! Nem látom, hogy ez a világ jó neked! Tán másképp tervezted?
Anya, apa miért bánt Téged?
Miért hagyod, hogy így bánjon Veled?
Érzem és látom, hogy ez fáj neked...
Anya, Apa megint bántott...
Anya én félek, ez úgy fáj nekem, egész testemben megmerevedek...
Mondd, miért jó a felnőttnek?
Rettegek...túl nagy ez a felelősség nekem.
Mondd, elég jó vagyok Neked? S mire jó az, ha felnövök?
Még kicsi vagyok és védtelen, jó ez így nekem. 
Azt akarom, hogy mindíg itt légy velem.
Érzem, ahogy menekülésed keresve, összefonódsz velem.
Jó ez így Neked?
Ez olyan nehéz nekem...
Talán, ha látnám benned az életet, bíznám, hogy a világ, amit tükrözöl, jó nekem.
De most még nem...
Most itt vagyunk ennél a néninél és fura dolgokat mond neked...
Látom megérint, könnyes a szemed.
De várj... valami változik...megkönnyebbülök.
Most már tudom, benned változott meg közben valami. Változtatni AKARSZ!
Ez olyan jó nekem! 
Anya, lehet, hogy mégis bátor leszek?
Köszönöm Neked!





2018. június 23., szombat

Kérlek, vedd fel a hátizsákod!

kép forrása: pinterest.com


Kérlek, vedd fel  hátizsákod!



Vajon valóban egyszerűbb lenne, ha valaki gombnyomásra oldaná meg fennálló problémáinkat?

Bizonyára...
Érezted már magad mélyen? ... olyan nagyon, mikor már legszívesebben az eveződ is eldobtad volna, annyira nem jutottál magaddal dűlőre. 

Ilyenkor tényleg megfordul a gondolatainkban, bárcsak varázsütésre megszűnnének a gyötrelmek, fájdalmak, a nyomasztás érzése.

Sajnos sem én, sem más gyógyító hivatást gyakorló nem rendelkezik eme varázspálcával.
Igazából nem is tehetném, hogy megszabadítalak gyötrelmeidtől.
Azzal a fejlődésedtől, a tudatosodásodtól venném el a lehetőséget. Attól, hogy felelősséget vállalj saját magadért (talán életedben első ízben).
Az tudok lenni, aki irányt mutat, aki a lámpásával ott áll melletted, fogja a kezed, azért hogy rálépj az ÖNISMERET járatlan ingoványos ösvényeire. Igen, az első lépést bizony neked kell megtenned.
Ijesztő? Néha igen...
Szembenézni azzal a sötétséggel, amit eddig elutasítottál magadtól, bizonyára a határokat fogja feszegetni...
Elismerni és elfogadni, hogy egy részed neked is a sötétségből ered nem egyszerű történet. 
Viszont világosság sincs sötétség nélkül, s ennek a belső munkának az árnyak világában csodás jutalma van. EGY TELJESEBB, ÖRÖMTELI, FESZÜLTSÉGTŐL MENTESEBB ÉLET.

Észlelted már belső harcaid, játszmáid?

Sok féle képpen lehetnek jelen:
  • bizonytalanság döntést kívánó helyzetekben
  • önmagad folyamatos megkérdőjelezése( biztos jó így? jól csinálom ?...)
  • üldözési mánia (a 627 egyéb gondolat, mi fog történni..)
  • önzőség
  • belső dühök 
  • Neked mi a csatád, ami rommá zúz?

Mit tesz veled? 
Elindulsz az érzelmeid hullámvasútján a mélybe? 
Milyen lesz a hangulatod?
 Belemerevedsz?

Figyeld meg magad, a gondolataid, tarts önismeretet. Észleld őket, azt, hogy már megint feltetted a lemezed. 
Lehet rájuk problémaként tekineni, de mennyivel szabadabb, ha lehetőségként szemléled, s felveszed a hátadra, mint képzeletbeli HÁTIZSÁKOD. Elindulsz velük, s a belső munkádnak hála a zsák is egyre könnyebb lesz. 
Tudtad, hogy az összes nyavaja, betegség ezeknek a belső programok által keltett érzelmeknek a testünkre ható következménye? Lelkileg még mindíg mozgat, rosszul érzed magad tőle, de benne dagonyázol, mert a langyos pocsolyát már ismered. Ezért kell, hogy fájjon, mert akkor már dolgozni kell vele, érte.
A zsákod az, aminek megdolgozásáért a Ide érkeztél és újból ruhát öltöttél lelkedre.
Vedd fel és fedezd fel a csodát magadban! Áldás az utadra kedves utazótárs!



Forrásként felhasználva: Petre Veronika perinatális szaktanácsadó fejlesztő workshopján elhangzott információk


2018. január 20., szombat

A migrénről bővebben- avagy " nem a fejed fáj, hanem a gondolataid"



Életünk során többször is megtapasztaljuk általában, mikor egy fejfájás kizökkentve a mindennapokból kiveszi kezünkből az irányítást.

Borzasztó, zsibbasztó érzés, de mi a helyzet azokkal, akik heti, napi rendszerességgel kénytelenek ezt az igen kellemetlen jelenséget megélni? 

Ebben a blogbejegyzésben Petra esetét fejtem ki kezelői szemszögből és tárom elétek a folyamatot, aminek a segítségével búcsút mondhatott a kínzó fejfájásnak. 

Egy napon Petra keresett meg azzal a kéréssel, hogy szeretne kezelésre jönni, mert már egy ideje migrénnel küzd, melyen már a gyógyszerek sem segítenek.
 Vettem egy nagy levegőt és időpontot egyeztetve erlkezdtük a munkát. A vettem egy nagy levegőt gondolata annak szól, hogy a migrén egy elég mély témájú tünetegyüttes és eddig nehezebb volt számomra a kezelése, mint bármely más mozgásszervi panasznak pl. sérvnek. 

Miért?

  • A migrén a psziché síkjában zajlik
  • Minél régebb óta áll fenn,az egyén annál jobban bele van rögzülve a betegség képébe
  • Már a legapróbb kellemetlenséget ( fájdalom, hőmérséklet ingadozás) is a migrén kezdetének élik meg, ezzel pedig akkor energiát adnak a jelentkező tüneteknek,hogy biztosan hatalmas fejfájás lesz belőle
- mindez persze érthető, aki megtapasztalta, az tudja mennyire bénító ez az állapot.

Miért kell, hogy bénítson?
  • .. mert a migrén a fejbe zárt emberek betegsége!!!
ilyen formán lehetőséget kapunk, hogy a folytonosan gyártott gondolataink bűvköréből végre kikerüljünk, hiszen a fájdalom megadja azt a lehetőséget a gondolatmentességre. 
Egyszerűen nem ad lehetőséget rá. Ilyenkor az agy, mintegy kiégett állapotba jut el. 


Mint minden tünetnek így Petra esetében az ő migrénjének is volt egy egyedi oka- mely egyénenként eltérő lehet. Ez pedig a gyermekkorától cipelt megfelelési kényszere volt. 
Petra nem csak a felmenőinek igyekezett kényszeresen megfelelni, hanem önmagával szemben is hatalmas követelése volt- teljesíteni kellett minden áron, a lehető legjobban. 

Bizonyára sokunk cipel magával a kis hátizsákjáben ilyen és ehhez hasonló programokat.
A megfelelési kényszer segélykiálltás a környezetnek- vegyetek már észre- vegyétek már észre, ki vagyok valójában- fogadjatok el ... kérlek...

Egy kulcsélménnyel kezdtünk el dolgozni. Ez a kulcsélmény a szövetekben negatív betokosodott élményként rögzül, és segítséggel előhívható a kezelés folyamán. 
Ennek során Petra, mint felnőtt átélhette és rálátása lett arra, mi történt vele gyermekkorában. Átélte azt az élményt újra, ahol ő görcsösen meg akart felelni édesanyjának és  a világnak. 

Ez a kulcsélmény olyan erővel kezdett el dolgozni Petrában, mikor újonnan megkezdte tanulmányait, hogy teljesen blokkolta őt és lehetetlenné tette azt, hogy jól élhesse meg azt, hogy most felnőttként már saját választásának köszönhetően azzal foglalkozhat, azt sajátíthatja el, amit igazán szeretne.

A kezelés során visszakapcsolódtunk gyermeki énjéhez, felül írtuk a hibás berörgüléseket. A második kezelésre már úgy érkezett, hogy a feje egyszer éphogy elkezdett fájni, de gondolatainak elterelése és némi Schüssler só elegendő is volt, hogy eltűnjön. 

Összesen három alkalommal találkoztunk a témában, már nincs szüksége a migrénre. 

Meglátta és megérette a betegségben rejlő leckét. Hálás vagyok, hogy a folyamat részese lehettem, hogy bizalommal átadta magát a gyógyító folyamatoknak és azért is, hogy ezt most leírhattam nektek. 
Van kiút a migréből (is). :) 

Szeretettel. 

A migrénről bővebben- avagy " nem a fejed fáj, hanem a gondolataid"






Életünk során többször is megtapasztaljuk általában, mikor egy fejfájás kizökkentve a mindennapokból kiveszi kezünkből az irányítást.

Borzasztó, zsibbasztó érzés, de mi a helyzet azokkal, akik heti, napi rendszerességgel kénytelenek ezt az igen kellemetlen jelenséget megélni? 

Ebben a blogbejegyzésben Petra esetét fejtem ki kezelői szemszögből és tárom elétek a folyamatot, aminek a segítségével búcsút mondhatott a kínzó fejfájásnak. 

Egy napon Petra keresett meg azzal a kéréssel, hogy szeretne kezelésre jönni, mert már egy ideje migrénnel küzd, melyen már a gyógyszerek sem segítenek.
 Vettem egy nagy levegőt és időpontot egyeztetve erlkezdtük a munkát. A vettem egy nagy levegőt gondolata annak szól, hogy a migrén egy elég mély témájú tünetegyüttes és eddig nehezebb volt számomra a kezelése, mint bármely más mozgásszervi panasznak pl. sérvnek. 

Miért?

  • A migrén a psziché síkjában zajlik
  • Minél régebb óta áll fenn,az egyén annál jobban bele van rögzülve a betegség képébe
  • Már a legapróbb kellemetlenséget ( fájdalom, hőmérséklet ingadozás) is a migrén kezdetének élik meg, ezzel pedig akkor energiát adnak a jelentkező tüneteknek,hogy biztosan hatalmas fejfájás lesz belőle
- mindez persze érthető, aki megtapasztalta, az tudja mennyire bénító ez az állapot.

Miért kell, hogy bénítson?
  • .. mert a migrén a fejbe zárt emberek betegsége!!!
ilyen formán lehetőséget kapunk, hogy a folytonosan gyártott gondolataink bűvköréből végre kikerüljünk, hiszen a fájdalom megadja azt a lehetőséget a gondolatmentességre. 
Egyszerűen nem ad lehetőséget rá. Ilyenkor az agy, mintegy kiégett állapotba jut el. 


Mint minden tünetnek így Petra esetében az ő migrénjének is volt egy egyedi oka- mely egyénenként eltérő lehet. Ez pedig a gyermekkorától cipelt megfelelési kényszere volt. 
Petra nem csak a felmenőinek igyekezett kényszeresen megfelelni, hanem önmagával szemben is hatalmas követelése volt- teljesíteni kellett minden áron, a lehető legjobban. 

Bizonyára sokunk cipel magával a kis hátizsákjáben ilyen és ehhez hasonló programokat.
A megfelelési kényszer segélykiálltás a környezetnek- vegyetek már észre- vegyétek már észre, ki vagyok valójában- fogadjatok el ... kérlek...

Egy kulcsélménnyel kezdtünk el dolgozni. Ez a kulcsélmény a szövetekben negatív betokosodott élményként rögzül, és segítséggel előhívható a kezelés folyamán. 
Ennek során Petra, mint felnőtt átélhette és rálátása lett arra, mi történt vele gyermekkorában. Átélte azt az élményt újra, ahol ő görcsösen meg akart felelni édesanyjának és  a világnak. 

Ez a kulcsélmény olyan erővel kezdett el dolgozni Petrában, mikor újonnan megkezdte tanulmányait, hogy teljesen blokkolta őt és lehetetlenné tette azt, hogy jól élhesse meg azt, hogy most felnőttként már saját választásának köszönhetően azzal foglalkozhat, azt sajátíthatja el, amit igazán szeretne.

A kezelés során visszakapcsolódtunk gyermeki énjéhez, felül írtuk a hibás berörgüléseket. A második kezelésre már úgy érkezett, hogy a feje egyszer éphogy elkezdett fájni, de gondolatainak elterelése és némi Schüssler só elegendő is volt, hogy eltűnjön. 

Összesen három alkalommal találkoztunk a témában, már nincs szüksége a migrénre. 

Meglátta és megérette a betegségben rejlő leckét. Hálás vagyok, hogy a folyamat részese lehettem, hogy bizalommal átadta magát a gyógyító folyamatoknak és azért is, hogy ezt most leírhattam nektek. 
Van kiút a migréből (is). :) 

Szeretettel. 










































































































2017. november 5., vasárnap

Elakadt fogváltás segítése craniosacralis terápiával




Röviddel ezelőtt egy édesanya érkezett hozzám majdnem 12 éves kisfiával azzal a problémával, hogy a fiú tejfogainak jó része nem váltódott le időben.
 Fent és lent is mindkét oldalon + 3 bennmaradt tejfoggal (3,4,5-ös), tehát összesen 12 tejfoggal volt több és azok nemigen akartak helyet bizosítani az előtörni készülő maradó fogaknak. Mivel a fogorvosuk is jelezte feléjük, hogy ezeknek  már rég ki kellett volna esniük és egy bizonyos életkor után előfordulhat, hogy annyira beragadnak, hogy leállhat a folyamat, mely a maradó fogak előtörését segíti elő, így hamar munkához is láttunk. 

A kezelés során hamar megmutatkozott az elakadás fizikai oka....

Kisgyermekkorban a fiú egyszer fejre esett és ennek a dinamikája oly mértékben rögzítette a koponyán belül található  ékcsontját egy többszörösen torzult mozgásmintába, hogy mintegy beragasztotta mindkét oldalon a 3,4,5-ös fogakat.
Az első alkalom izgulósra sikeredett, de aztán átadta magát a folyamatnak, olyannyira, hogy sokszor akkor is aludt, mikor a szájüregben dolgoztam-látjátok, mennyire gyengéd a módszer ? :) 

Lényeg a lényeg, hogy a 3. kezelés után a fogak sorra elkezdtek potyogni, összesen 6 alklommal kezeltünk, egész testet, mert sok mindent helyre kellett tenni-az esés nem csak az ékcsontban rögzült- és búcsút inthettünk mind a 12 tejfognak, s megindult a csontfogak növekedése. 
Írtam már többször, hogy a fizikai sík mellett nagy súlypontot kap nálam és tulajdonképpen ez a munkám alapja a lelki oldal rendezése is...

Miért ragadhatnak be a fizikai erőbehatáson túl ennyire a fogacskák? A következő témák bizony súlyos nyomokat hagynak a gyermeki szájüregben is:

  • Torzult szülőkép, minőségi szülői szeretet hiánya- egy olyan szülő, aki nincs jelen a gyerek életében saját érdektelensége miatt bizony nyomot tud hagyni a gyermeke fogazatán- a gyermek egy idő után annyira magába feszül, hogy feladja a figyelemért folytatott harcot- rágódik, őrlődik, s ilyen formán még akár fel is emészthetik őket egy belülről induló szuvasodással.
  • szülő elvesztése- akár egy csúnyább válás, vagy ha egyik szülő úgy dönt drasztikusan távozik a gyermek életéből. Magának a szülőnek az elveszítése akkor traumakép marad, hogy a gyermek innentől kezdve retteg mindennemű elvesztéstől, s ilyen formán a fogak elveszítésétől is.
  • Ha a gyermek nem kapott mintát arra hogyan vállaljon felelősséget tetteiért, vagy végezze el életkorával harmonizáló feladatait- mert azt nem látta- ilyenkor a szemfogak kieresztése csúszhat el, hiszen a szemfogaink egyben megküzdési mintáinkat is tükrözik, azt, hogyan állunk bele a dolgainkba- önvédelmi fegyvereink- gondoljunk csak a ragadozó macskákra, micsoda fontos szerepe van a zsákmány megragadásában és ez által az életben maradásban, élet bátor megélésében. - Az a gyermek akinek nincs hiteles mintája a felnőtt életről, szivesebben maradna benn a kisgyermek állapotában, ahol minden kényelmesebb, bár kevésbé színes is- mert anya ugyis mindent megtesz nekem és ha kicsi vagyok kevesebb az elvárás is
  • A gyermekek fogain tükröződik a szülők kapcsolatának dinamikája is, a hatalmi harcok. Ha apa otthon állandóan semmibe veszi anyát, leuralja és anya nem áll ki magáért ( csak belül puffog néha) a fogacskák összekuszálódnak, a nagymetszők egymásra dőlnek épp aszerint ki kinek engedi otthon az elnyomást.... és nem, ebből a szembontból nem feltétlen a genetika kérdése a kusza fogsor sem, hanem a már generációk óta uralkodó szerepmintáké, melyeket majd egy tudatosabb generáció felül írhat-akár mi- s megáll a kuszaság, s mindenki élheti a saját életét és a fogainknak sem kell belső harcainkat megvívni helyettünk.



2017. október 28., szombat

A kötődő nevelés útvesztői




A kötődő nevelés útvesztői



Bár nem teljesen témába vágó, de mivel sokat dolgozom kisgyerekes családokkal és magam is gyermeket nevelek, úgy érzem megosztanám gondolataimat ...

A kötődő nevelés korunk egyik szelíd módszere, mely arra hivatott hogy a gyermekünk igényeire hangolva és arra válaszolva segítsünk neki eligazodni az életben. Nagyon jó lehetőség arra, hogy mi is túllépjünk önmagunkon és fejlődhessünk.
Mégis azt gondolom, hogy ez az az életfilozófia, melybe belebonyolódva könnyen a ló másik oldalán köthetünk ki, s a gyermekünk a fejünkre nőhet.
Miért? 
Itt érdemes kicsit az előzményekre visszatekinteni. Az előttünk levő generációk-anyáink, nagyanyáink korosztálya nagyrészt érzelmileg ridegebb környezetben nevelkedett, s szívta magába a  kor irányelveit. Az előttünk levő évtizedek poroszos struktúráltsága inkább a túlélést célozta meg, minstem hogy a gyermekre hangolva elfogadják az ő szuvereitását. A munka, a mindennapok fásult nyomása kevés esélyt adott mindennemű lelki fejlődésre. Itt lép képbe a mi generációnk....azok akik anno nem úgy és olyan szeretetre vágytak volna, mint ahogyan azt megkapták. Minőségi idő helyett anyagi javak(játékok), dícsérő szavak helyett folyamatos kontroll és elvárások...és akkor meg is érkeztünk a probléma gyökeréhez. 
Egyfelől nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen minden lehetőség adott tárgyi és információs szinten is ahhoz, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, ösztönből  cselekedjünk, önálló utat törve a magunk elképzeléseinek arról, hogyan is neveljünk gyereket. Ez eddig nagyon jó, szinte forradalmi, csak sajnos van egy mélyen lappangó defektes programunk, a sérült gyermeki énünk, aminek hatására az összes, a gyermekkorunkban elszenvedett sérelmeinket kivetítjük a gyermekeinkre folyamatosan kárpótolva őket. 
Ezen programok- nevezzük szeretetsérülések következtében sokszor a gyermekünkkel szemben támasztott elvárások nincsenek összeegyeztetve a társadalmi beilleszkedés és későbbi szocializálódáshoz szükséges normákkal.

A szocializáció első alpvető pillérei szerintem, hogy 
  • tiszteljük a felmenőinket- ebbe a csapkodás, rúgás, harapás, köpködés messziről sem fér bele. Amikor gyermekünk már ilyen eszközökkel jelez, ott már nagyon ég a ház a szorosabb határokért és egy jó adag határozottságért- nem könnyű, de ilyenkor a gyerek már azt sem tudja a világ melyik pólusán van, szüksége van egy irányt mutató felnőttre, s nem barátra, különben hasonló reakciók esetén majd egy nála nagyobbtól kapja meg ugyanazt,amit ő ad, s az biztos fájdalmasabb lesz, mint a mi következetes közbelépésünk.
  • A felnőttekkel, társaival és úgy általánosan mindenkivel elfogadható módon beszéljen- ebbe a trágár szavak, anyám, apám osztása, egyéb jelzőkkel való ellátása nem fér bele. A fiainknak mi vagyunk az első nők az életében, így a mi feladatunk megtanítani nekik hogyan viselkedjenek és tiszteljenek egy nőt. Hogyan fog beszélni a majd az életébe kerülő nőkkel ha már akár óvodásként is az anyját ugráltatja, és mindennek elmondja?
  • Köszönjön- igen tudom, sokaknak szorongatta anya, apa a kezét és "kényszerítette ki" ezzel a köszönést, nem túl kellemes nyomot hagyva. Lehet hogy ez akkor nem esett túl jól, de anyáink sem azért választották ezt a módszert, mert nekik annyira jó volt. Egyszerűen annyira nyomasztották őket a mindennapi terhek, hogy más eszközt nem is volt erejük keresni, egyszerűen kézenfekvő volt. Úgy gondolom, hogy egy bizonyos kor után elvárható, hogy a gyermekünk ily módon köszöntse azokat az embereket akik az élete részét képezik vagy azt a közöséget, ahol a mindennapjait tölti. Minden ismerkedés alapja a köszönés, ez az első kontakt és azzal, hogy én nem erőltetem rá a gyerekemre, mert nekem is milyen rosz volt az, de belülről közben hülyén érzem magam attól, hogy még a társait sem üdvözli, nem leszek hitelesebb a gyermekem szemében. Sőt érezni is fogja a belső vívódásomat, melyre még nagyobb lesz a lázadás, hiszen megérezte a belső bizonytalanságom.
  • Szocializáció- az előbbi ponthoz szorosan kapcsolódik szerintem. Vannak visszahúzódóbb gyerekek és igen ők soha nem lesznek a társaság szószólói- vagy mégis? Sokszor benne hagyjuk a gyerekünket bizonyos szerepmintákban. Félénk volt, nehezen barátkozott kicsiként, de ez nem kell hogy később is így maradjon. A gyerekek nagyon nyitottak egymás iránt, s azzal hogy elmondom neki a barátkozás alapjait, segítem hogyan közeledjen másokhoz, nagyon sokat segítek neki. Vannak gyerekek akiknek kifejezetten rosszul esik ha pl. Pistike nem köszön vissza reggelente és még grimaszokat is vág. Persze, hogy nem barátkoznak szívesen a tüskés kis sünivel. Az én feladatom rávilágítani bizonyos viselkedési mintáinak a következményeire, de a lépéseket a változás útján már neki kell megtennie... Vagy onnan indul a probléma, hogy a szülő is nehezen nyit idegenek felé- akkor saját magamat is felül kell vizsgálnom....
  • Nagyon sok feladatot el tudnak látni- meglepően sokat-, hiszen egész nap minket figyelnek-így azon felül, hogy megtanítom a társadalmi normákra, átadhatom neki, hogyan éljünk rendben-miért fontos hogy elpakolja a játékait, ruháit, megismerje a mosogatót, a hűtőt, a szennyesruha tartót, a mosógépet, a ruha hajtogatást, a zoknik párosítását és azt is, hogy bizonyos helyekre időpontra megyünk és ha nem érünk oda, annak következménye van.
  •  Meg kell neki tanítanom és nekem is fel kell ismernem az ő játszmáit, a műhisztiket, a vetítések ok okozati összefüggéseit és azt, hogy az érzelmeknek helye van-egyszerűen könnyebb ha beszélünk róla. 
  • Gyermekem nemkívánatos viselkedésére, dühkitöréseire, önkontrolljának elveszítésére nem lehet menstég az, hogy éhes, fáradt, álmos, rosszul aludt, vagy jön a foga. Ha Pistike kicsi testvérét fellöki a játszin, következményekkel járhat... Mint felnőtt segíthetek, hogy megtalálja a számára megfelelő eszközrendszert, amivel féken tudja tartani az indulatait, vagy végső esetben kiemelhetem egy olyan szituációból, amiről látom, hogy kicsúszik a kezünkből.
  • A feladat fogalmának lényegét is magáévá kell tennie, azt, hogyan összpontosítnk. Azt, hogy bár lehet, hogy alapvető tulajdonságai között szerepel az elvarázsoltság, de az életben sajnos ez nem minden esetben lesz pozitív visszacsengésű- lesznek olyan kitöltendő feladatok, amire jó ha megtanulok odafigyelni, s később a buszmegállóban sem állhatok úgy suliba menet, hogy már a harmadik busz ment el de én még mindig csak a felhők suhanását nézem.....
  • Attól hogy tegnap és tegnap előtt nem tudtam osztatlan figyelmemmel a gyerekemmel lenni, a ma lemondott "felnőtt"programok sem fogják lehetővé tenni, hiába maradok otthon.. nem tudtam töltődni így nem is tudok miből adni. Helye van a segítség kérésnek, a babyszitternek az anya-apa időnek. Ők is jobban fogják élvezni az együtt töltött időt két boldog felnőttel. 
Minden erkölcsi normát és számunkra fontos értéket már az elejétől vetünk el, mint a magokat, onnan már csak öntözgetjük és a vad hajtásokat nyessük, de a lámpás, s ezzel az irányítás a mi kezünkben kell hogy legyen, különben elveszünk a hatalmi harcokban, s a világban mindketten. Lehet saját terem, igényem a felnőtt életemre, élhetek teljes életet, nem kell mártírrá válnom a gyereknevelésben. Fontos hogy meglássam a saját határaimat és azt, hogy mikor rántom elő tudat alatt a sérült Lujzikát és vetítem ki a gyerekemre. Nem, nem kell kárpótolni, nem kell megmentenem és igen is átadhatom azokat az értékeket és értékrendet a gyerekemnek, ami fontos nekem. Ezzel nem egy erején felül levő feladatba kényszerítem bele, csupán megmutatom neki a normarendszert, amitől ő is biztosabban indul majd a világba. Peace